Sárgarépás kuglóf

Mondhatom, hogy évek óta olvasom, hallom: répatorta fel, répatorta le. Még a nyuszikás viccek sem hagytak békén. Répatorta van?

Aztán persze nem én lennék én, ha komolyra veszem a figurát és répatortát készítek. Mert miért lenne torta? Legyen muffin forma. Vagy legyen síma süti. De akár....kuglóf. Hát lett kuglóf. Ráadásul startból kettő. Meg a maradékból két muffin. Aztán aki akarja elhiszi, aki akarja megkérdi Oldalbordát, aki nem, az nem tud utánajárni. Lévén.....sülés után szinte azonnal megettük az egyik muffint, aztán a fotóra valahogy csak az egyik kuglóf futott be. A másik....lemaradt.

Hozzávalók: 

• 3 tojás, 
• 15 dkg cukor, 
• 2 dl olaj, 
• 30 dkg liszt, 
• csapott teáskanál szódabikarbóna, 
• csipet só, 
• 2-3 teáskanál citromlé, 
• 1 evőkanál vanília kivonat, 
• 45 dkg sárgarépa; 
• vaj és liszt a sütőforma kikenéséhez.

A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk az olajat, majd a citromlében felfuttatott szódabikarbónát, a csipet sót és a lisztet. Legvégül beletesszük az apróra reszelt sárgarépát. A kuglófformát vajjal kikenjük, majd liszttel megszórjuk, beletesszük a masszát. A fenti mennyiség két kisebb méretű formához elegendő. A tészta sülés közben emelkedni fog, ezért ne töltsük tele a formát. Ha nem fér be egy kuglófformába, a maradékot tegyük muffinkapszlikba. 180 fokos sütőben sütjük. A sütési idő függ a forma nagyságától. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e teljesen a tészta.
Kínálhatjuk egyszerűen porcukorral hintve, de csorgathatunk rá narancsos cukormázat is.

Magánvélemény az egész sárgarépás süteményről: természetesen kipróbálandó. Mindig lesznek olyanok akiknek bejön, olyanok akik azt mondják soha többet, meg olyanok akiknek mindegy, hogy esznek-e még ilyent vagy se. Őszintén, én a harmadik kategóriába tartozom. Ergó....megkínálható vagyok, de nem töröm magam azzal, hogy ezt sűrűn napirendre tűzzem nálunk.

Hja, hogy ehhez meséljem el, hogy a konyhai robotom gyengélkedik, már sajnos a reszelő funkcióját nem bírom használni. Gondoltam, hogy sebaj.....majd a zöldség/gyümölcs centrifugával. Hisz bár külön szedi nekem a levet és a rostokat, de ha összekeverem, annyi mintha reszeltem volna. A második répa után beadta az unalmasat. Rövidzárlatra gyanakszom......ha el nem felejtem, elviszem, nézze majd meg Édesapám. Végülis mindegy, hogy nála vár a sorára vagy nálam. Megpróbáltam síma mezei reszelővel. Hát.....kezdtem bánni az egész répás projektet. Végül bevillant, hogy a konyhai robotnak még müködik a késes aprító része. Mondjátok....ebből nem az a következtetés, hogy a gasztrobloggerség kötelez? Ha valamit elhatározok, akkor azt muszáj véghezvinni.